Adó-lapok cikkei

A nyugdíjtörvény változásai

A nyugdíjtörvény rendelkezéseit 2009 folyamán több alkalommal is módosították. Ezek közül a legjelentősebb és legnagyobb terjedelmű az öregségi nyugdíjkorhatár felemelésére vonatkozó szabályozás. A fokozatos korhatáremelést az Adó kódex 2010/1-2 számában megjelent cikk részletesen ismerteti, kitérve a nyugdíjazással kapcsolatos egyéb jogszabály módosításokra is.

Az öregségi nyugdíjkorhatár felemelésére és az előrehozott öregségi nyugdíj megállapítására vonatkozó új rendelkezéseket az Országgyűlés a tavaly május 11-én elfogadott törvény tartalmazza. A nyugdíjbiztosítás stabilitásának megőrzése szempontjából jelenleg az egyik legfontosabb eszköz, hogy legalább a várható élettartam növekedésével arányosan emelkedjen az öregségi nyugdíjkorhatár.

Az 1947-ben született férfi és női korosztály 2009-ben egyaránt a 62. életéve betöltésekor érte el az öregségi nyugdíjkorhatárt. Ezt követően a korhatár emelkedése megáll, azaz az 1947–51 között született korosztályok számára változatlanul 62 éves kortól állapítható meg öregségi nyugdíj. Az újabb korhatár emelési hullám az 1951-et követően született korosztályokat érinti a 2014-es évtől kezdődően a 2022-es évig bezárólag. Erről általánosságban elmondható, hogy az öregségi nyugdíj igénybevétele esetében már nem tartalmaz megkülönböztetett szabályokat a férfiak és a nők számára. A nők körében végrehajtott korábbi korhatáremeléshez viszonyítva pedig azt érdemes kiemelni, hogy az emelkedés üteme most mérsékeltebb lesz, mivel születési évenként fél évvel emelkedik az öregségi nyugdíj korhatára.


65 évre emelkedő korhatár
Utolsóként az 1952. január elseje előtt született férfiak és nők számára állapítható meg a 62. életévük elérésekor öregségi nyugdíj. Az 1952-ben született férfi és női korosztályok öregségi nyugdíjkorhatára már fél évvel emelkedik, azaz a 62. születésnapot követő 183. naptól állapítható meg legkorábban az öregségi nyugdíj. Ezt követően az egymás utáni években született korosztályok mindig fél évvel magasabb életkor elérése esetén válnak nyugdíjjogosulttá. Mivel az emelkedés mértéke naptári évenként fél év, azaz kétévenként tesz ki egy esztendőt, az 1953-as születésűek 63 évesen, az 1955-ös születésűek 64 évesen, az 1957-es születésűek 65 évesen vehetik igénybe az öregségi nyugdíjat. Az 1954-ben születettek korhatára 63 év és 183 napra, az 1956-ban születettek korhatára pedig 64 év és 183 napra emelkedik. Az 1957-ben és az azt követő években születettek esetében már 65 év lesz a nyugdíjkorhatár.

A felemelt korhatár természetesen csak a fent felsorolt években születettekre vonatkozik, így azok, akik korábban már elérték a születési évük szerinti öregségi nyugdíjkorhatárt, de nem döntöttek a nyugdíjba vonulás mellett, jogaikat az emelkedő korhatártól függetlenül érvényesíthetik. Ugyanezen az elven érvényesül az özvegyi nyugdíj feléledése szempontjából alkalmazandó szerzett jog védelme. Ez azt jelenti, hogy minden esetben a jogszerző házastárs, élettárs elhalálozása időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell megállapítani azt az öregségi nyugdíjkorhatárt, amelynek elérésekor az özvegy számára feléled az özvegyi nyugdíjra való jogosultság. Ilyen tartalmú rendelkezést jelenleg is tartalmaz a törvény, hiszen az 1997. előtti időponttól megállapított özvegyi nyugdíj akkor éled fel, ha a túlélő özvegy férfi a 60., nő az 55. életévét eléri, függetlenül attól, hogy az özvegy saját jogán hány éves korától válik öregségi vagy előrehozott öregségi nyugdíjra jogosulttá.

A biztosítási jogviszony kizáró ok minden esetben Tavaly december 31-éig csak az előrehozott, illetve a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj esetében volt kizáró ok (ellátást kizáró körülménynek) az igénylő biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya, ide nem értve az egyéni és társas vállalkozói tevékenységet folytatókat. 2010. január 1-jétől azonban egységesen, azaz az öregségi nyugdíjkorhatár elérését követően igényelt nyugdíj esetében is feltétel lesz a munkaviszony jellegű jogviszony, illetőleg a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony hiánya (megszüntetése). Természetesen nyugdíjasként – akár már a nyugdíj megállapítását követő naptól – lehetőség van új munkaviszony létesítésére. A jogalkotó célja az volt ezzel az előírással, hogy csak akkor menjenek nyugdíjba az érintettek, amikor az aktív pályájukat végleg be szeretnék fejezni.


Az előrehozott nyugdíj
Az öregségi korhatár elérése előtti években az előrehozott öregségi nyugdíjra csak az igen hosszú szolgálati idővel rendelkezők jogosultak. A korhatár emelkedése természetesen az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosító feltételeket is érintette. Az 1950-ben született férfiak és az 1952-ben, 1953-ban született nők esetében az előrehozott, valamint a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjának a feltételei nem változtak.

Az új rendelkezések szerint az 1950-ben született férfi korosztályba tartozók az utolsók, akik a 60. életévük elérésekor, azaz 2010-ben, minimum negyven év szolgálati idővel csökkentés nélkül vehetik igénybe az előrehozott öregségi nyugdíjat. Ugyanígy az 1952-ben, valamint az 1953-ban született nők, akik minimum negyven év szolgálati idővel, legkorábban az 59. életévük elérésekor, tehát legkorábban 2011-ben, illetőleg 2012-ben (és ezt követően az öregségi korhatáruk elérését megelőzően bármikor) csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíjra válhatnak jogosulttá. Ugyanakkor azonban érinti őket az öregségi nyugdíjkorhatár felemelése. Ezzel szemben az előrehozott öregségi nyugdíjra változatlanul az 59. életévük elérésétől válhatnak legkorábban jogosulttá. Ha e korosztályok tagjai negyven évnél rövidebb szolgálati idő mellett kezdeményezik a nyugdíjazásukat, és ugyanígy az utánuk született valamennyi korosztály tagjai, már csak a nyugdíjösszegének meghatározott mértékű csökkentésével vehetik igénybe a korhatár alatti nyugdíjat.

A cikk foglalkozik továbbá a csökkentett előrehozott nyugdíj, a törölt járuléktartozás, az élettársi együttélés nyugdíjazással kapcsolatos vonatkozásaival, a nyugdíjemeléssel, a nyugdíjprémium és a nyugdíjkorrekció kérdésével.