Adó-lapok cikkei

A külföldön megkeresett munkabér adózása

Uniós csatlakozásunk óta egyre erősödő tendencia, hogy a magyarok külföldön vállalnak munkát. Erre általában kiküldetés alapján, ritkábban egyéni munkavállalás keretében kerül sor. A külföldről származó jövedelem adózásával kapcsolatos kérdéseket boncolgatja Gódor Sándorné cikke az Adó szaklap 2007/11-12. számában.

A munkáltató által elrendelt külföldi munkavégzés alapvetően kétféle módon valósulhat meg. Attól függően, hogy a magánszemélynek csak esetenként, többnyire viszonylag rövid ideig kell a külföldi kiküldetést teljesítenie (pl. tanulmányút, tapasztalatcsere, valamely munka betanulása stb.), vagy huzamosabb – esetleg előre meghatározatlan – ideig kell külföldön dolgoznia, ideiglenes, valamint úgynevezett tartós külszolgálatot különböztetünk meg.

A kettős adóztatást elkerülő egyezmények

Akár belföldi magánszemély külföldi munkájáért kapott jövedelméről, akár külföldi magánszemély belföldön szerzett jövedelméről van szó, elsőként azt kell tisztázni, hogy Magyarországnak van-e az adott országgal a kettős adóztatás elkerüléséről nemzetközi egyezménye, vagy nincs. Ha a külföldi állammal nincs ilyen egyezményünk, akkor a magyar illetőségű magánszemély összes jövedelmének adóztatására – függetlenül attól, hogy belföldről vagy külföldről származik – a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ilyenkor előfordulhat, hogy a külföldi jövedelem, vagyon után az adóalanynak két államban is adót kell fizetni.

Magyarországnak a legtöbb európai állammal, de számos Európán kívüli országgal is van kettős adóztatást elkerülő egyezménye. Az egyezmények, többnyire hasonló módon, kiindulópontként meghatározzák az adóalany – esetünkben a magánszemély – illetőségét. Ezt követően jövedelemfajtánként (a jövedelemszerzés jogcímeit figyelembe véve) rögzítik, hogy a két állam közül melyikben kell adózni és meghatározzák a kettős adózás elkerülésének a módszerét, illetőleg a beszámítás módját és annak mértékét is.

Az illetőséget alapvetően a lakóhely, az állandó tartózkodási hely, az üzletvezetés helye vagy a létérdekek központja, illetve az állampolgárság határozza meg. Mindig az utóbbi ismérv a döntő, ha az előző alapján nem állapítható meg az illetőség. Amennyiben a felsorolt ismérvek alapján sem lehet megállapítani az illetőséget, akkor egyeztető eljárást kell lefolytatni ennek eldöntésére. (Az Adó szaklap 2007/11-12 számában megjelent cikk részletesen foglalkozik az illetőség megállapításával.)

Ott kell fizetni, ahol a munkát végzik

A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekben bizonyos közös vonásokat is fellelhetünk, amelyek általában valamennyi egyezményben, vagy legalábbis azok többségében előfordulnak. Így összefoglalhatók a külföldi jövedelem adóztatásával kapcsolatos alapelvek. Az egyezmények általában úgy rendelkeznek, hogy

az ingatlanvagyonból származó jövedelmet az ingatlan fekvése szerinti állam adóztatja,
a külföldi vállalkozás nyeresége akkor adóztatható, ha a másik államban van telephelye, de ilyenkor csak a telephelynek betudható nyereség után kell fizetni,
a nemzetközi hajózási és légi közlekedési vállalkozások a székhelyükön, a tényleges üzletvezetés helyén adóznak,
ha a társaság a másik államban illetőséggel bíró személynek fizet osztalékot, úgy a társaság helye szerinti állam csak korlátozott mértékben adóztathatja ezt az osztalékot. (Az osztalék a másik államban adózik, de az osztalék tulajdonosa a korlátozott mértékben megfizetett adót az otthon fizetett adójába beszámíthatja),
a kamatot a kedvezményezett illetősége szerinti állam adóztathatja. (Ha az egyezmény szerint a kamatfizetés szerinti állam is adóztathat, akkor a kedvezményezett a külföldön megfizetett adóját a hazai adójába beszámíthatja,
a szerzői jog, szabadalmi jog (licencdíj) után általában abban az államban kell adót fizetni, amelyikben a kedvezményezettnek az illetősége van. Az egyes egyezmények ugyanakkor lehetővé teszik azt, hogy a jövedelem forrásának az állama is korlátozott mértékben megadóztathassa a licencdíjat. A forrás államában fizetett adót azonban ekkor a kedvezményezett a hazai adójába beszámíthatja,
az alkalmazottak munkabérük után abban az államban adóznak, amelyikben a munkát végzik. (Ha a külföldi tartózkodás tartalma évente 183 napnál nem hosszabb és a fizetés terhét nem a munkavégzés helye szerinti államban levő személy, telephely viseli, úgy a küldő államban kell adóznia),
a szabad foglalkozásból származó jövedelem után általában ott kell adót fizetni, ahol az adott tevékenységet kifejtő személynek (pl. orvos, ügyvéd, mérnök) illetősége van. (Ha ez a személy a tevékenységet a másik államban, egy ott levő állandó berendezéssel fejti ki, úgy az ilyen jövedelem után a másik államban kell adóznia.),
az előadóművészek, sportolók jövedelmét az az állam adóztathatja, amelyikben a tevékenységet kifejtik. Ha az előadóművész a szerződő államok közötti kulturális egyezmény vagy megállapodás alapján gyakorolja tevékenységét vagy közalapokból támogatást kap, továbbá a honoráriumot nem közvetlenül ő kapja, akkor az így szerzett jövedelme általában az adóalany illetőségének államában adóköteles,
a nyugdíjat többnyire a nyugdíjas illetősége szerinti állam adóztathatja, a társadalombiztosítási rendszer keretében kifizetett nyugdíjat pedig az az állam, amelyikből a nyugdíj származik,
a közszolgálatért kapott fizetés abban az államban adóztatható, amelyikből az származik,
a másik országban oktató-, kutatómunkát végző tanárok fizetése a legtöbb egyezmény szerint a tevékenység helyén két évig mentes az adó alól, de egyes esetekben a mentesség időtartamtól függetlenül érvényes,
igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági térítés abban az államban adózik, amelyikben a térítést fizető társaság illetősége van.

Gódor Sándorné cikke teljes terjedelemben (kiküldetésből származó munkabér illetve az utazási költségek, szállásköltség, napidíj, ellátmány adókötelezettségének szabályai) az Adó szaklap 2007/11-12. számában olvasható.